betonkeverő
2025
novelláskötet
életünk útjának feléhez érve nincsen erdő. sem allegorikus fenevadak. csak a már kihűlt vagy a még fel nem hevült magánya. ha mégis széttépne egy farkas (vagy kilenc) – legalább lesz mit megírni hazaérve. amennyiben ezt a helyet otthonnak lehet nevezni. ilyen az, mikor odüsszeusz bolyong, miközben fogalma sincs, hová indult. elfelejtette útközben.
sinkó józsef prózai bemutatkozása olykor annyira meta, hogy az már para. mini-novelláinak megszólalói csak egyben biztosak: hogy te, aki most ezt olvasod, figyeled őket. erre születtek. huszonöt éve rágja őket a 21. század, ami azon tűnődik éppen, hogy most akkor köpjön-e vagy nyeljen inkább. nem ment meg a világvége, a varázsló teknős és a lottóötös sem. persze van remény. például a lányok (ó, ezek a lányok). és a mese. ami arról szól, hogy mégiscsak van erdő. szennyes zoknik száradnak ágain.
horváth dániel
kritikák
„A közös megtapasztalás, hogy nincs közös megtapasztalás." - Horváth Dániel
„Narrátorainak többsége legszívesebben kilépne saját életéből, és újat kezdene, de önmagát gáncsolja el az erre való törekvésben." - Barkóczi Eszter
„A szövegek jó pár alkalommal mennek le a mélybe, hogy onnan komoly súlyokkal tele jöjjenek fel” - Nagygéci Kovács József
„Talán nem is a nagy történetek maradnak meg igazán, hanem azok az apró jelenetek, amelyekben magunkra ismerünk." - Csernus Anikó
mások szerint meg
Ezek az emberek azt mondják elolvasták, és szerintük ilyen meg olyan, de azért jobb lett volna, ha
Az egyetlen könyv, amit el tudtam olvasni.
Béla bácsi
felső szomszéd
Egy kurva szót nem értek belőle, de a borító ügyes.
Bill Gates
nyugdíjas
osztva kerepestarcsa es kornyeke
Bódogné Szilvi
facebookos rajongó
Nagyon jó, hogy írtál egy könyvet!
ChatGPT
legújabb barátom